Visszaeml�kez�sek R�szlet a KIH�ZAS�T�-EGYLET c�mû fejezetb�l. K�l�n�s egy mozgalmas �sz volt ez, mi csak a vid�ms�got l�ttuk benne, nem gondoltuk, hogy milyen horderejû lesz a mi j�v� �let�nkre. K�t politikai p�rt �llott akkor szemben, m�g pedig �lesen: a De�k-p�rt �s a balk�z�p. Aty�nk er�s, hat�rozott balk�z�pp�rti volt. Tisza K�lm�n politik�j�nak rajong� h�ve. Vid�ki rokonaink is mind baloldaliak voltak, de h�t �k lehettek, mert hab�r a birtokaik m�r meglehet�sen meg voltak ad�ss�ggal terhelve, m�g �k nem gondoltak a hivatalra. Aty�mnak ekkor m�r erre nagy sz�ks�ge volt. Pedig ha be nem l�p a De�k-p�rtba, eg�sz bizonyos volt, hogy nem nevezik ki a t�rv�nysz�khez, mely most lett �llamos�tva. Hi�ba k�rte �t erre a m�sodalisp�n, Frideczky Lajos, a leend� t�rv�nysz�ki eln�k, - aki neki gyermekkori bar�tja volt - meg a megyei nagy korifeusok, hi�ba k�ny�rg�tt �desany�nk, a mi szel�dlelkû ap�nk ebben az egy tekintetben nem engedett. Csak azt felelte: "Nem j�hetek magammal meghasonl�sba, el nem hagyhatom a p�rtot mindhal�lomig." Erre azt�n term�szetesen nem lehetett semmit sem mondani. Ha nem lesz t�rv�nysz�ki b�r�, az m�g nem olyan nagy baj. A rokonok, akik hozz�nk j�rtak a h�tf�i �s p�nteki napokon (n�ha t�z vend�g is �lt az asztalunkn�l) mind azt mondt�k: "Ugyan, ugyan, ne b�sulj. Majd megv�lasztunk janu�r elej�n a tiszt�j�t�son megyei f��gy�sznek, hiszen mi, baloldali bizotts�gi tagok, t�bben vagyunk, mint a Pecsovicsok." (�gy csufolt�k a De�k-p�rtot.) Ezek a vend�gek azt�n a feketek�v�hoz, mint csemeg�t, megk�v�ntak egy-egy Miksz�th-levelet, illetve jelent�st az egylet eln�k�hez c�mezve. Telve voltak ezek zamatos humorral, szikr�z� �tletekkel, melyek azonban ritk�n voltak b�nt�k, �gy hogy b�tran k�zpr�d�ra bocs�thattam. Sokszor az urak el is vittek egy-kett�t magukkal, amit m�g most is v�gtelen�l sajn�lok, mert sohasem ker�ltek vissza. (Az els� karcolatok.) Ek�zben a v�rosban is h�re ment a mi ked�lyes d�lut�njainknak, mindig t�bben �s t�bben jelentkeztek tagoknak ebbe a mi kis "tud�s t�rsas�gunkba". Felvett�nk fiatalembereket, bar�tn�iket, s�t a sz�l�ket is, de mindenki tartozott legal�bb h�rom j� tr�f�t mondani. Term�szetesen, hogy a fiatalembereket nagyon megv�logattuk, �gy azt�n amennyire szaporodtak bar�taink, annyira szaporodtak ellens�geink is. A kisv�rosi t�rsas�g k�tfel� szakadt, az egyik volt a mienk, a m�siknak k�zpontja volt a mi r�gi haragosunk, a B�rczy-csal�d. K�t gy�ny�rû le�ny volt a h�zn�l, akik Miksz�thnak gyermekkori j�tsz�t�rsai voltak... Lehet k�pzelni, micsoda dilemm�ba jutott szeg�ny Miksz�th, ann�l ink�bb, mert m�s l�nyosh�zhoz is kezdt�k h�vogatni. Sokf�le zsebei telve voltak megh�v�kkal, ilyenform�n: legyen szerencs�nk egy cs�sze te�ra... j� feketek�v�ra... vacsor�ra. B�rczy�k pl�ne megh�vt�k m�koskukoric�ra is. - Csak hadd hivogassanak, - mondta Miksz�th nevetve - �n bizony nem megyek sehov�, nincs kedvem az olyan haszontalan locsog�s miatt az id�met vesztegetni. Nekem ez igen j�l esett, hogy az id�t, amit n�lunk t�lt, nem tartja haszontalanul elt�kozoltnak. Azonban m�g mindig nem voltam benne biztos, hogy egy sz�p napon nem �ll-e Miksz�th is az ellent�borhoz, m�g egy eset azut�n val�sz�nûv� nem tette, hogy most m�r megmarad n�lunk. Ebben az id�ben Gyarmaton k�t hetilapot szerkesztettek. A "N�gr�d Lapok"-nak szerkeszt�je volt Harmos G�bor, aki szint�n gyakori vend�g�nk volt, Miksz�th pedig f�munkat�rsa �s �gy gyakran megt�rt�nt, hogy valamely form�ban, n�ha politikai cikkekbe is beleker�ltek azok a megjegyz�sek, amelyek n�lunk mondattak el. Sokan felismert�k �s �gy a lap a mi org�numunknak l�tszott, annyival ink�bb, mert Miksz�thnak egy cikksorozata is folyt a "N�gr�d Lapok"-ban "Fotogr�fi�k a v�rmegy�b�l" c�men, melyben ismer�s alakok szerepeltek. Ezek a dolgok mind egybevetve a m�sik t�rsas�gn�l nagy ir�gys�get keltettek. Mit tehettek egyebet, megszerezt�k h�zi�r�nak P... Jen�t, az "Ipoly" szerkeszt�j�t. Ez a fiatalember az�rt-e, hogy a t�rsas�gnak kedv�re tegyen, vagy mert ilyen volt a term�szete, lapj�ban kikezdett Miksz�thtal. No persze, hogy Miksz�th visszav�gott, �gy hogy mindenki nevetett rajta. �gy ment ez j� darabig, m�g v�gre is p�rbaj lett bel�le, melyet a mi nagy ijedelm�nkre �s bizonyos fokig lelkiismeret�nk furdal�s�ra meg is tartottak egy reggelen a balassagyarmati honv�dkasz�rny�ban. A p�rbajn�l, miut�n az els� v�rre ment, egy karcol�son k�v�l nem t�rt�nt egy�b baj. A felek ki is b�k�ltek, de mi haragudtunk a m�sik t�rsas�g �r�j�ra, �k meg a mienkre. �gy legal�bb tudtuk, nem megy t�bb� B�rczy�khez.Visszaeml�kez�sek, 1922.) (Forr�s: Dr. Szab� K�roly: Balassagyarmat az irodalomban c�mû, 1972-ben megjelent mûve)