Mohora Történelme
forrás: www.mohora.hu 2007.05.30. 11:54
Mohora község Balassagyarmattól 10 kilométerre, a Cserhát hegységben, a Feketevíz patak völgyében fekszik. Az Ipoly-térségi õskori kultúrák körében ismert a mohorai õstelep is, tehát az emberiség történetének legrégibb idõszakában is emberi közösség élt a mai falu helyén. Erre utalnak az egykori Beniczky-birtokon talált, s a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott mohorai cserép, csont-, szén-, kõdarabok mellett a jellegzetes pattintgatott kovapengék. Bronzkori lelet is került innen a Nemzeti Múzeumba: egy igen vékony bronztûcske. De találtak kelta urnákat, római kori pénzt Versiánus császár arcképével. A népvándorlás korában már biztosan sûrûn lakott volt ez a térség, s honfoglaló õseink feltehetõen bolgár-szláv törzsektõl vehették birtokba a mohorai földeket. De van olyan nézet is a falu alapítását illetõen, hogy a honfoglaló magyarokkal együtt érkezõ Volga vidéki (esetleg Kazár birodalomból származó) izmaeliták alapították.
Írásos adatok legkorábban a XIII. század végén említik a települést (1286), majd a XIV. században „egyházashelyként” a pápai tizedjegyzékekben fordul elõ (1332-37). Ezek a dokumentumok Muhuraként, illetve Moharaként nevezik meg a falut. Kizárható, hogy a török hódoltság alatt ott székelõ Mohora pasától kapta volna a nevét a község, mivel 1326-ban visegrádi okirat tanúskodik „Mohorai Miklós- fia” Makow mesterrõl, aki Anjou Károly király apródja volt. Zsigmond király az ellene lázadó országnagyokat, birtokosokat legyõzve bõkezûen jutalmazta híveit 1405-1409 között. Ekkor kapott jelentõs birtokrészt Mohorán Kovári Pál nádori ítélõmester, majd a Vidfi család õsei nyertek tõle címerlevelet és birtokokat Felsõ-Mohora területén. Ezidõtájt Alsó-Mohora a Bak család birtokában volt. a török háborúk korában Mohora többször is leégett, a lakosság elmenekült. Az 1630-as években mint a hódoltsági terület községe három ház után volt köteles adót fizetni. A török uralom végén, az 1686-os Buda-ostrom során a falu teljesen elpusztult, egyetlen ház sem maradt épen, de 10 esztendõ múlva, a század utolsó éveiben már 5 jobbágy háztartást, 22 zsellért írtak össze Mohorán, s további két évtized múlva, 1715-ben már 16 magyar és hat tót jobbágy háztartást, 22 zsellért írtak össze.
A XVIII. Század derekától a Sréterek, majd az 1770-es évektõl a Gáspár, Horváth, Havrothy, Majthényi, Tatay családok voltak jelentõsebb birtokosok a faluban. A XIX. Századi földbirtokosok között Beniczky Sámuel udvari tanácsos a kétszemélyes tábla bírálja, majd leszármazottja Beniczky Antal voltak országos vagy megyei politizálás körében közismertek. Beniczky Antal körül mûködött a híres-hírhedt mohorai-gyarmati titkos „kolompár társaság”, „kolompéria”, a-melyben az úri virtus kipróbálása mellett reformkori politizálás folyik. Beniczky Lajos a vármegye második alispánja lesz 1836-38 között.
A XIX. század híres „úrilakjai” körébõl a Farkas Pál háza, a Mauks-kúria, a Rakovszky és Tolnay-ház, a Schindler-lak, a gróf Vay Gáborné várkastélyszerû udvarháza országos és térségi jelentõségû kultúrtörténeti emlékekkel, különleges mûemléki értékeikkel váltak híressé.
A Mauks-házban, a mai patika épületében lakott Mauks Mátyás földbirtokos és fõszolgabíró, akinek Mauks Ilona nevû leányát Mikszáth Kálmán regényes házasságkötésük után feleségül vette, majd elvált tõle, hogy két év múlva, most már sikeres „lánykéréssel”, újabb esküvõvel (mohorai evangélikus templomban) maga mellé emelje a magyar história, a magyar nyelvû irodalom örök emlékezetébe. A Mauks-ház kertjének két gesztenyefája alatt – az egyik fa emlékezõ táblával megjelölve ma is áll, - mûvek születtek és elbeszéléseket olvastak fel. A Mauks-házzal szemben áll a falu kultúrháza, az egykori Tolnay-kúria, amelyben a modern magyar színjátszás egyik legeredetibb egyénisége, a kitûnõ színmûvésznõ, Tolnay Klári (született Tolnay Rózsika) élt, gyerekeskedett. Mûemléki szempontból talán legjelentõsebb, leglátványosabb érték Mohorán a híres Vay-Zichy kastély, amely a XVIII. század elejérõl származik, de sokak szerint akkor már az évtizedekkel korábban, a török által építtetett, majd elpusztult kastélyt építették újjá. Mindenesetre ez a kastély egyike a vidéki magyar kastély-építkezés legérdekesebb, legkülönösebb példáinak. Félholdat tartó, hagyma alakú tornyai messzirõl úgy hatnak, mintha turbánokat látnánk. Két saroktorony alatt a szobákban egy-egy bemélyített kõ fürdõmedence van, amely szintén azt a hagyományt, hiedelmet erõsíti, hogy egy török fõúr építtette magának és háremhölgyeinek, ugyanakkor az is elképzelhetõ, hogy a hagymakupolák, a törökös fürdõmedence kialakítás pusztán a barokk korszak jellemzõ divatjaként utánozták az oszmán eredetû építészeti motívumokat. Igen nagy kár, hogy a kastély udvari kapujának építményét, kerítéselemeit nem õrizték meg, mert ez az együttes a kis udvari porta épületével még karakterisztikusabbá tette a mûemléket. A község római katolikus temploma 1903-ban épült.
A falu kulturális örökségéhez, jó híréhez kapcsolódik az a folklór hagyomány, népdalkincs, viseletgazdagság, amelyet a Mohorán 1881-ben született Farkas Pál tanár-költõ örökített meg a XX. század eleji híres Borovszky-féle megyemonográfiában. A XIX. Század végének kapitalizálódó földbirtokain élõ szegények, cselédek, napszámosok körében igen sok szép népballada, népdal, mese öröklõdött nemzedékrõl nemzedékre. A százéves hagyományt egészen a legutóbbi évekig együtt ápolta Mohora és a közeli Magyarnándor lakossága: a híres-nevezetes Mohora-Magyarnándori Pávakör 1992-ben kiváló és ezüst minõsítéseket szerzett az észak-magyarországi, gyöngyösi fesztiválokon a „Palóc lakodalmas” színpadi változatával, és ma is együtt énekelnek a két falu asszonyai, fiataljai. A századforduló Mohorára egyébként a dinamikus fejlõdés ígéretével köszöntött: itthon és külföldön híressé vált a mohorai bor, a község kõbányája Aszódtól Balassagyarmatig építõanyaggal látta el a városépítõket. Gróf Vay Gáborné, született Zichy Mária földbirtokos gazdaságában 2275 hold földet mûveltek. Az 1250 merinói juhból álló tenyészet, a 230-as szarvasmarha állomány a modern állattenyésztési feltételek megteremtésében úttörõ és mintaszerepet játszott a térségben. Mûködött a kõbánya mellett homokbánya is, a téglaégetõ üzemben évi 100.000 téglát égettek ki a „falu hasznára” elõsorban. Az 1880-as évektõl a Schindler házban már posta mûködött, a községet érintõ vasútvonal jelentõs gazdasági fellendülést ígért a falunak, a térségnek. Ma már kevésbé ismert vasúttörténeti tény, hogy egészen a XX. század 30-as évéig mûködõ iparvágányú kisvasút kötötte össze Mohorát Puszta-Kisbérrel, vagy Kisbér-pusztával, ahol kõszénbányászat folyt.
A század nagy emberi áldozatot követelõ világháborúi Mohorát is visszavetették a korábbi dinamikus fejlõdésben. Az elsõ világháború hõseinek nevét emlékmû õrzi, s kegyelettel emlékeznek a második világháború áldozataira is. 1946-ban a falu földosztó bizottsága Mikus András elnökletével 2446 holdföldterületet osztott szét 520 mohorai cseléd, nincstelen földmunkás, törpebirtokos között. 1949-tõl a Magyarnándori Államigazdaság mohorai üzemegysége, a Kossuth tsz, majd 1959 után a Mikszáth Kálmán Termelõszövetkezet földterületein megint nagyüzemben mûvelték a falu 2500 holdnyi határát. A termelõszövetkezet viszonylagos gazdasági sikerei nyomán saját községi vízmû, vízrendszer épült, amely ma már a Vízügyi Igazgatóság felügyeletével mûködik. 1956 októberében a sok bejáró dolgozó híresztelésére, a balassagyarmati tüntetés hatására már 26-án demonstrációt szerveznek a faluban. Október 29-én Gazdik Mihály elnökletével Forradalmi Bizottság alakul. Október 31-én teherautón a községbe érkezõ forradalmárokkal együtt a fiatalok megszállják a községházát, az iskolát, és elégetik a szovjet-orosz kiadványokat, pártbrossurákat. November 1-én Mészáros István kap megbízást helyi nemzetõrség szervezésére.
1957 után, az akkor 1250 lakosú községben állami gazdasági üzemegység, gépállomás, növényvédõ állomás mûködik. A kilencvenes évekre ezer alá csökken a falu lélekszáma: 1994-ben 958, 1996-ban 977 lakosa van a falunak, s tovább folytatódik a lassú elöregedés folyamata, noha 1995-ben a faluban viszonylag magas az 1-14 éves (174 fõ) gyermek korosztály aránya.
|